Interjú: Patchwork-csodák két lelkes foltvarrótól

Népszerű interjú rovatunkban ezúttal a szigetszentmiklósi Passzió-Merida Kézművesbolt tulajdonosai, Turcsi Ida és Bárdos Mercédesz a vendégünk. Ida és Merci már évek óta készítenek patcwork technikával különböző szépséges dolgokat, munkáikat blogjukban is megtalálhatjuk. Most itt a Rayher inspirációs blogján közelebbről is megismerkedhetünk velük és alkotásaikkal, hátha mi is kedvet kapunk, hogy kirándulást tegyünk ebben a gyönyörű, technikás hobbiban!

Meséljetek egy kicsit magatokról, mióta patcwork-öztök és hogyan kezdődött Nálatok ez a szenvedély? Jómagam szintén műveltem ezt a technikát évekig. Én először egy párnahuzattal kezdtem, aztán rögtön egy gyermektakaróval folytattam. Ti emlékeztek még az első munkáitokra? Mivel kezdtétek? Hogy ment az első szabás-varrás?

Ida: Mindig szerettem „rongyozni”. Az első fizetéseim egyikéből vettem magamnak varrógépet, és ruhákat varrtam magamnak. Később a GYES alatt a kislányomat láttam el divatos holmikkal és a gyerekszobát dekoráltam. Első igazi foltos munkám Neki egy falvédő lett. Nagyon szerette, mesélte, hogy esténként úgy aludt el, hogy nézegette a figurákat. Aztán megláttam Halász Edit Foltvarázs c. könyvét és teljesen elvarázsolt. Az egyik fotón az ő inspirálta falikép van, amit csak úgy jókedvemben kezdtem el készíteni. Egy kedves vevőnk még félkészen lecsapott rá, megvette a lányainak.

Merci: Idától kaptam kedvet ehhez a hobbihoz is, de önálló munkát nem, vagy csak nagyon ritkán készítek. Mi összedolgozunk, Ida tervez, állítja össze a munkákat, én pedig a kisinas vagyok, szabok, vágok, vasalok, kifordítok és a kézzel való varrást végzem. Néhány éve kegyetlenül be lettem dobva a mély vízbe: Ida nem tudott elmenni egy egyhetes foltvarrós táborba, családi okok miatt. Mivel ki volt fizetve, nem akartuk, hogy vesszen a pénz, ezért meggyőzött, hogy menjek én. Addig még életemben nem varrtam géppel egyetlen öltést sem. Néhány nappal a tábor kezdete előtt tanultam meg varrógéppel varrni és a foltvarrás alapjait. Nemcsak hogy „túléltem” a tábort, de nagyon megszerettem a varrást, és sok barátot ismertem meg.

Tapasztalatom szerint kitartásra, figyelemre, aprólékos munkavégzésre és nagyon sok időre van szükség ehhez a hobbihoz. Ti hogyan oldjátok ezt meg, mikor tudtok időt szakítani erre a hobbira?

Ida: Főleg az üzletben varrunk. Olyan a boltunk, mint egy műhely. Mindig alkotunk valamit. Szerencsések vagyunk, szinte egész nap „játszunk”.

Merci: Azért is jó, hogy itt készülnek a munkák, mert együtt csinálhatjuk. Időnként jókat vitatkozunk, főleg a színeken. Én a sötétebb, fáradtabb színeket kedvelem, Ida az élénk, vidám színeket szereti. Sőt, sok esetben a vevőink is beleszólnak a készülő munkákba, ötleteket adnak, elmondják a véleményüket.

Min dolgoztok éppen, vagy mi volt a legutóbbi befejezett munkátok? Elmesélnétek röviden a történetét?

Ida: Amin most dolgozom, az szintén egy Halász Edit falikép. Egy kedves tanítónő vevőnk rendelte az unokájának. Saját anyagainkból dolgozunk, amiket árusítunk. De ebben most olyan anyagok is vannak, amiket kézzel festettem. Egyébként tapasztalataim szerint egy foltvarrós munkánál is / meg a gyöngyfűzésnél stb./ a színek összeválogatása a legnehezebb feladat. Ha eltervezzük, hogy mit varrunk, és kiválogattuk az anyagokat is, akkor már megy gyorsan. Egy ilyen falikép kész van kb. két hét alatt.

Merci: Igen, de az igazi befejezéshez még kell néhány nap. Kézzel készítem a bélelést, hátlapozást és tűzést. Sőt az úgynevezett tubust, amivel fel lesz függesztve, azt is kézzel varrom fel. De Ida akkor már a következő dolgon töri a fejét, és akkor kezdődik minden elölről.

 
Jellemeznétek a stílusotokat? Meghatározható alapvetően, hogy milyen technikákat szerettek alkalmazni a foltvarrással készített tárgyaitokon? Sok patchwork technika létezik: crazy patcwork, blokkok, trapunto, kézi tűzés, gépi tűzés, rátét technika stb., ötvözés más technikákkal (pl. keresztszemezés, gobelinvarrás), ruhavarrás, állatkák, használati tárgyak. Hozzátok melyik áll a legközelebb?

Ida: Nincs meghatározott stílusunk. Mivel főleg eladásra dolgozunk, ezért inkább a vevők igényeit vesszük figyelembe. Ettől időnként egy kicsit nehéz nekem a már említett élénk színek szeretete miatt, mert nem ez az általánosan kedvelt. De ha mégis ki kell emelnem valamit, talán a rátétes mintákat. Kétoldalú ragaszóval, gépi tűzéssel. Sok tárgyak díszítünk ezzel a technikával.

Merci: A hangulatunk, az évszakok és az ünnepek is meghatározzák, hogy épp mit készítünk. Nyáron főleg táskákat varrunk. De készült már gyerektakaró, adventi naptár, tojástartó tyúkocska, töktároló, faliképek, terítők stb.

 

Érdekelne bennünket, Ti hogyan kezdtek egy-egy új munkához? Honnan inspirálódtok? Adnátok néhány tippet olvasóink számára, hogyan találtok rá egy-egy új motívumra, blokkmintára vagy szabásmintára, ami megtetszik Nektek?

Ida: A legtöbb esetben belelátom az anyagba a mintát, tárgyat. Újságokat, könyveket, internetet böngészünk, és persze nyitott szemmel járunk a világban. Sajnos nagyon kevés időm van önálló tervezgetésre, pörögni kell. Bár a farmerből készített falikép teljesen egyedi. A rajta átható nemezelt virágokhoz a gyapjút, a nemezeléshez használt Megafilzer folyadékot és a fagyöngyöket is a Rayhernél szereztük be.

Merci: Ezeket a virágokat nagyon jó játék volt készíteni. Fantasztikusak az alapanyagok. A Rayher egyik worshopján tanultuk meg a nemezelést, és rögtön megszerettük. 

Kipróbáltátok már a Rayher tante-ema termékcsaládját? Mi tetszik benne Nektek?

Ida: Kipróbáltuk, sőt alig vártuk, hogy végre megérkezzenek. Egyelőre két dolgot készítettünk, egy nyári táskát és egy fali tárolót gyerekszobába. Jó minőségűek az anyagok, ami egy minőségi munkához elengedhetetlen. A hozzá tervezett szalagok adják magukat, hogy ezzel egészítsük ki a munkát. Nagyon átgondolt az egész termékcsalád. Az a legfőbb probléma, hogy mit ne vigyünk haza.

Merci: Mind a kettő mintadarabnak készült a Rayheres lányok kérésére, náluk láthatóak. A táska füle és a benne lévő mágneszár is az ő termékük. 

Mit jelent számotokra ez a hobbi? Mit szerettek benne? Meg tudnátok fogalmazni, miért ajánlanátok pont ezt a kreatív időtöltést másoknak, akik még nem próbálták?

Ida: Igazi öröm az alkotás. Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet. A sok szín vidámmá tesz, a tevékenység kikapcsol, elvarázsol.

Merci: Szinte semmiből csodálatos dolgokat lehet létrehozni. Akár maradék, vagy használt anyagok felhasználásával is készíthetünk olyan tárgyakat, amelyekkel másoknak vagy magunknak örömet szerezhetünk. Ezenkívül a közös munka nagyon sokat jelent a számomra. Nem véletlenül vannak ország- és világszerte foltvarró csoportok. A közös munka, alkotás még nagyobb öröm.
Ida: Szeretnénk a végén megjegyezni, hogy a foltvarráson kívül másfajta technikákkal is foglalkozunk, és ezekhez szintén a Rayhernél szerezzük be az alapanyagokat. Kiemelném az igen jó minőségű színes filclapjaikat, amikből nagyon sok alkalomra, sokféle dolgot lehet szintén varrással készíteni. Pl a kis házikó is abból készült. De varrtunk már muffinokat, gyümölcsöket babakonyhába, állatfigurákat falvédőre, szívecskéket, szemüvegtokot, telefontartót anyák napjára stb. Elismeréssel szólnék a Rayheres lányokról. Szeretettel fogadnak bennünket minden alkalommal, nagyon segítő- és naprakészek az újdonságokból, újfajta technikákból, sokat tanulunk és jó ötleteket kapunk tőlük.

Nagyon köszönjük az interjút, Ida és Merci! Jó volt megismerni, mit jelent számotokra a foltvarrás. További örömteli alkotós órákat kívánunk!

Jó szívvel ajánljuk olvasóink figyelmébe

Ida és Merci blogját: Passzió kézművei,
ahol ahol további szép munkáikat is megcsodálhatjuk!

Budaházi Brigitta